Ajésá Khátun

Tárakhoz hasonlóan sokan vannak, akik az iskoláztatásban látják a szegények felemelését. Feb. 15-én este vacsorára voltam hivatalos az elegáns Park Guest House-ba. Martin elmondja, hogy nem szereti a nagyobb társaságokat, mert ott nem lehet minőségi beszélgetést folytatni. Én szeretnék néhány régi ismerősömmel találkozni, ezért elmegyek. Először egy tengerész mellé kerülök, aki minden kérdésemre kitérő választ ad, és egy idő után ki is fogyok a kérdésekből. Mikor a tengerész elmegy, egy erős szemüveges hölgy ül le mellém. Nevéből látom, hogy muszlim. Elmondja, hogy nem tud jól angolul, és nagyon örül, hogy bengáliul beszélek vele. Megtudom tőle, hogy „eladósorú”, azaz 14-15 éves falusi muszlim lányoknak tart fenn iskolát, és szembeszáll a családjukkal, ami minél előbb ki akarja őket házasítani. Munkája során már több, mint hússzor megverték, és ezért rossz most a szeme is. Ő is igyekszik egyetemre küldeni a diákjait. Azoknak a lányoknak egyetemi ösztöndíjat ad, akik elvállalják, hogy tanítják a környék óvodáskorú gyerekekeit. Kiderül azonban, hogy nemcsak muszlim lányoknak segít, hanem szantál-anyanyelvű iskolákat is indított. Megtanult szantáliul, és maga írt hozzá bengáli írással tankönyveket. Érdekes módon a szantáliak által egyre szélesebb körben elfogadott alcsiki írást nem tanulta meg. Mára már mintegy ötven faliuban vannak jelen, és mintegy háromezer gyerek ment át a keze között. Jótékonysági szervezete a Mohammad Bazar Backward Classes Development Society (http://www.mbbcds.in/), azaz Társaság Mohammadbázár Alacsony Kasztjainak Felemelésére. A kuratórium nagyrészt társadalmi munkásokból, tanárokból és földművesekből áll. Amerikai, ír és indiai szervezetek finanszírozzák. Az állami pénzeket nem szereti, mert nagyon lekötik adminisztrációval, és nagy körülöttük a korrupció. Azt mondja, hogy az ilyen pénzek harminc-negyven százalékát visszakérik a korrupt hivatalnokok.

Amikor indulnék haza, becipzározom, és felveszem a hátizsákomat. A pulóveremet hoztam csak benne, amit felvettem ugyan, de nem volt rá szükségem, és visszatettem. A zsák mégis nehéz. Megtapogatom, és érzem, hogy valami mozog benne. Félve nyitom ki, nehogy kígyó legyen. Ahogy leemelem a pulóveremet, egy riadt fekete kiscica néz rám: zsákbamacska.