A Csarjágíti és a báulok

Febr. 7.Ma egy szövegolvasási nap volt az egyetemen. Javasoltam Számiának, hogy hozzuk össze azokat a kutatókat, akik régi bengáli szövegeken dolgoznak. Az első előadó aztán én voltam. A következő a jelenleg digitális bölcsészettel foglalkozó Mámun or-Rasíd. Tőle egy egészen új felfedezésről hallottam. Nepálban több kéziratát is felfedezte a mintegy ezeréves buddhista előbengáli dalgyűjteménynek, a Csarjágítinek. Ez buddhista ezoterikus dalok gyűjteménye abból az időből, mikor még a bengáli nem vált külön közeli rokonnyelveitől. Eddig csak egyetlen, száz évvel ezelőtt megismert kéziratból ismerjük. Egyetemista koromban én is olvastam jónéhányat ezekből a dalokból Bethlenfalvy Géza tanárommal. Ő a dalokhoz írt tibeti kommentárt és a szanszkrit fordítást is behozta az órára. Most újra előkerülnek ugyanazok a szövegek. Az első dal megközelítő fordítása így szól:

A test egy hatalmas fa öt ággal.

A mozgó elmébe behatolt a halál.

Mérd fel a mozdulatlan örömöt.

Lui szól: a gurut kérdezd a tudásról.

Mit tesz, ha meditálsz?

Az örömök és fájdalmak közt biztos a halál.

Kerüld el, hogy vágyaid vagy tetteid lekössenek.

Fordulj az üresség felé!

Lui mondja, mélyemben megláttam:

Kilégzés-belégzés, mind ott van a testben.

A tantrikus mestereknek tulajdonított dalok a beteljesedést kereső lélekről szólnak kódolt nyelven, paradoxonokban. Mámun or-Rasíd azt mutatja be, hogy a daloknak nemcsak egy értelmezése lehetséges, és a különböző tudósok más-más értelmet tulajdonítottak egy-egy mára már használatból kiveszett szónak. Az általa felfedezett, papírra vagy pálmalevélre írt kéziratokban a dalok ugyanazok, mint a száz évvel ezelőtt közzétett könyvben, de egyes szavak mások benne. Mivel a dalok ugyanazok, arra lehet következtetni, hogy a dalgyűjtemény kanonikus tiszteletnek örvendett, és a későbbi hagyományozás sem hozzátenni, se elvenni belőle nem akart.

Ezt az előadást egy kisebb koncert követi, melyben a csarjá-dalokat modern bengáli fordításban adják elő Sílá Málik és Antar Szarkár és további bául énekesek. Az egyik dal refrénjét sokan együtt éneklik:

E lét-folyó ugyan hova visz gyors sodrásával?

Indiában a báulok távolságtartóak. Itt viszont rendkívül barátságosak, és hatalmas mosollyal beszélgetnek. Azon viccelnek, hogy Sílá Málik tízezres tömegnek énekel falvakon, és ötszáz dollár tiszteletdíjat kap. A csodálatos hangú Sílá elmondja, hogy végigénekli az egész éjszakát, és nem fárad el. Az igazán extatikus dalokat az éjszaka végére hagyja, és a közönség valóban extázisba jön.

Elbeszélgetek Szridzsaníval, a mindig mosolygó bául énekesnővel, aki lemondja, hogy minden nap imádkozik, dalokkal és egyéb gyakorlatokkal. Azt mondja, hogy két percig is tud kagylókürtöt fújni, és a gyerekkorától rendszeres légzésgyakorlatok által, az emberekbe is belelát valamennyire. Telefont nem használ, és tévét nem néz. Házasságáig egy falun élt, és gyermekkorában az udvaron kifeküdt nagyanyjával a csillagos ég alá, és a nagyanya mesélt. A fiatal Szájmon a Bengáli Akadémia alelnöke, és egyben beavatott bául, akit már most több bául is a gurujának tart. Bangladés őt küldte az UNESCO-ba, hogy segítse a bául hagyomány világörökségbe való felvételét. Elmondja, hogy beavatása előtt bául gyülekezetbe járt, és mikor kérte a beavatását, kapott egy kérdést, amire egy éve volt válaszolnia. A kérdés az volt, hogy mi az ember. Egy év múlva visszament, és csak annyit mondott, hogy nem tudja a választ. Erre egy másik kérdést kapott: „Mi volt, amikor nem volt ember?” Erre azt válaszolt, hogy Isten. Ezután azt kérdezték, hova lett Isten, mikor megszületett az ember?. Ő erre: „Az emberbe költözött.” Szájmon első kérdésre adott válasza emlékeztet Tagorééra. Ő halála előtt néhány nappal szerezte utolsó versét:

Az első virradat napja

a lét új megnyilatkozásakor

megkérdezett:

"Ki vagy?"

Nem jött válasz.

Évek múltak.

A nyugati óceán partjain

lenyugvó késői nap

a néma szürkületben

utoljára kérdezett:

"Ki vagy?"

Nem kapott választ

Szájmon az UNESCO-ban amellett érvelt, hogy nem a bául énekeket kell felvenni a világörökségbe, hanem a bául életmódot, hiszen az tartja élve az énekeket.