Dzsát zavargások

2016. febr. 22.

Ezt a repülőn írom. Több helyi repülést nem terveztem Indiában, de a Delhit félkörben körülvevő Harijáná államban zavargások törtek ki, és minden Harijánán átmenő vonatot töröltek, így az én Udajpurba induló éjszakai Mévár Expresszemet is. Ezt persze csak a vasútállomáson tudtam meg. Ahogy elbocsátottam a taxisomat, odajöttek hozzám a taxisok, hogy szükségem van-e rájuk. Ez már gyanús volt, mert bizonyára ők is látták, hogy most érkeztem taxival, de azért beletelt egy-két percbe míg felfogtam, és ellenőriztem, hogy erről az állomásról ma nem indul vonat. A taxisok most nem a vonattal érkező utasokra vadásztak, hanem az állomásról visszafordulókra.

India a hátrányos helyzetű kasztok számára a pozitív diszkriminációt alkalmazza, és a tanügyben és a közalkalmazotti állásokban is fenntart számukra bizonyos kvótát, ahol a helyekért és az állásokért csak egymás között, versenyeznek, mivel az elit-intézményekben tanuló gazdagabb indiaiak ellen semmi esélyük nem lenne. Ezért aztán manapság furcsa állapotok alakultak ki, hiszen a kasztok azért versengenek, hogy minél alacsonyabbnak és ezáltal hátrányos helyzetűbbnek mutassák be magukat. Az egyik legnépesebb Harijánái kaszt, a földműves dzsátok is szeretnének bekerülni a hátrányos helyzetűek közé, és ezért megbénították az egész államot. Nem egészen tudom, hogy valóban mennyire hátrányos a helyzetük, de irodalomtörténészként tudom, hogy a tizennyolc-tizenkilencedik században előbb az afgánokkal majd később az angolokkal összeütköző bharatpuri maharadzsa-dinasztia dzsát volt, udvari költőket tartott, és befogadott a betörő afgánok elől menekülő hindi és urdú költőt. egy-két évvel ezelőtt Dzsajpurt bénította meg hasonló dzsát mozgolódás. A harijánái lázongásnak már tucatnyi halálos áldozata is van, és a dzsátok a Delhi vízzel ellátó egyik csatornát is tönkretették, és a fővárosban vízhiányra kell készülni. A zavargások miatt ma  zárva tartottak az iskolák is a fővárosban. A Magyar Kultúrközpontban megtudom, hogy egy az indológus-régész Jeney Rita bentrekedt a lázongó államban.

Már tegnap este olvastam interneten, hogy vezető politikusok megígérték a kvótát a dzsátoknak. Ennek ellenére a másnapi udajpuri vonatot is törölték, és ezért nincs más választásom, mint vagy lemondani az útról vagy repülni. Találok is egy ötezer rúpiás repülőjegyet, de mire ellenőrzöm, hogy valóban ez a legmegfelelőbb számomra, addigra már felmegy nyolcezerre. Megveszem, és vigasztalásul ezer rúpiányi engedményt kapok a másfélezres szálloda árából. További vigasz, hogy másnap megtudom, hogy egész jól jártam. Voltak, akik százezret fizettek egy sürgős jegyért.

Ma reggel azzal a hírrel fogadtak a Magyar Központ indiai dolgozói, hogy vége a lázongásoknak, de beletelik még egy-két napba, hogy normalizálódjon a helyzet. A sofőr Balvindertől megtudom, hogy az iskolai kényszerszünet miatt valamivel kisebb a forgalom a fővárosban. A szikh Balvinder azt is elmondja, hogy végül semmit nem kaptak a dzsátok, és szinte magából kikelve érvel, hogy nem is jár nekik kvóta, és ha megkapnák, akkor más kasztok is lázongáshoz folyamodnának. Tudván, hogy a szikhek többsége dzsát, meglep, hogy mennyire tűzbe jön.

Szerencsére sikerül a napomat jól kihasználni. A menedzser és óhindi-kutató Szinghaldzsí fogad, és három órán keresztül ellenőrzi velem a készülő Bádzsíd szövegkiadás nehezen értelmezhető olvasatait. Mindezt munkaidőben teszi, de olyan gyorsan olvas és dolgozik, hogy míg én jegyzetekbe foglalom, amit magyaráz, addig ő láttamoz és aláír néhány levelet. Negyedóránként-félóránként jönnek hozzá a levelekkel. Az alkalmazottakkal néha kiabál, de azok tudják, hogy ez a stílusa, és nem tűnik, hogy zavarba jönnénk tőle. Sikerül vagy húsz oldal szövegen átrágni magunkat. Más tanáraimmal ez több napos munka lenne.

Mikor indulnom kell minden formaság nélkül elbúcsúzok, és rohanok is a repülőtérre, ahonnét több mint egy óra késéssel indul a Spicejet légitársaság kávédarálója. A Bombardier névre keresztelt légcsavaros gép annyira teszik az utasoknak, hogy többen le is fényképezzük. Útközben a kapitány bemondja, hogy mintegy hatszáz kilométer per órás sebességgel repülünk.