Az Öröm Városa

Dominique Lapierre „India, my love” című könyvét olvasom. Annak idején nagyon tetszett az Öröm városa, és most szeretnék egy kicsit többet megtudni a szerzőről. Már 1991-ben, első kalkuttai utamon csodálkozva hallottam, hogy akikről a könyvet írta, nem szeretik azt, mert senkinek se tetszik, ha egy nemzetközi bestseller kiteregeti a szennyesüket. Egy ott élő francia arról beszélt, hogy a könyvvel a szerző becsapta őket. De most már messze vagyunk ettől, és csak elolvastam egy másik könyvét is, amiben Indiához való viszonyáról ír, szerintem néha pózolva. Nagyjából három könyvsikerének történetét mondja el. Az öröm városának helyszínein én is jártam, és kissé drámainak találom az állapotok leírását. Például én is aludtam a nyomortanyán, de nem láttam se patkányt, se csótányt. Érdekes megtudnom, hogy a főhőst egy svájci ápoló alakjából mintázta e szerint a könyv szerint. Az Ásálajam kezdeteinél jelen levő George atya elmondja, hogy valóban volt ott egy francia pap és egy svájci ápoló. Ez a könyvből nem derül ki, de úgy tűnik, hogy a kettő alakja lett egybegyúrva. A francia pap nyilvánosan széttépte a könyvet. Valószínűleg ezért nem szerepel a mostani visszaemlékezésben.