Tulszídász
(1532?–c1623)
KAVITÁVALi – VERSEK FÜZÉRE
Ajódhyá könyve
Vindhjá nagyfogadalmú bölcs remetéi szerelmes után epedeznek.
“Gótama asszonya…” “Ember a kő!…” – csodahír az egész aszkétaseregnek.
Holdragyogású nő lesz a kő, ha te testeddel magad érinted meg.
Rághava, lábaddal kegyesen megtiszteled erdőnk – áldjuk e tetted.
Szépségek könyve
Brahmá, Indra és Varuna erdejénél szebbnek mondják
tavaszoknak koronáját, a Tízfejű ligetét.
Csak időtől hull levél, mert fél a szél, és dédelgeti
mint a Gyönyör és Szerelem játékának színterét.
Enyhet adó tónak-kertnek csodás rendjét fürkészgetve
megborzong még a közömbös Hanumán is, a derék.
Ám hogy Szítát meglátta az asókafák árnyékában,
Ott érezte a világból összegyűlt sok szenvedést.
Subscribe to:
Post Comments (Atom)
No comments:
Post a Comment