Régi hindi versek: Szúrdász

Szúrdász ?
(1478?–c1583)

DALOK
Lótusz lábához hajlok Hari királynak,
Lótusz lábához hajlok Hari királynak,
Kinek kegyétől hegyet szökik a sánta, s a vakok mindent látnak.
Lótusz lábához hajlok Hari királynak,
A süket hall, és megszólal a néma, s elesettek hercegekké válnak
Lótusz lábához hajlok Hari királynak,
Szúrdász ura könyörületét osztja, fejem lehajtom porához lábának.
Lótusz lábához hajlok Hari királynak.


Az ismeretlenről nem mondható semmi.
Az ismeretlenről nem mondható semmi.
Mint ahogyan az édes gyümölcs ízét a néma csak magában érzi:
Az ismeretlenről nem mondható semmi.
S a legédesebb íz mindenkiben a mérhetetlen örömöt nemzi.
Az ismeretlenről nem mondható semmi.
Csakis az ismeri, aki már megkapta: ész és szó fel nem éri:
Az ismeretlenről nem mondható semmi.
Nincs formája, jele, kasztja, megfoghatatlan; ki tudná hát elbeszélni­?
Az ismeretlenről nem mondható semmi.
Semmiképp el nem érhető. Ezért Szúrdász a megismerhetőt énekli.
Az ismeretlenről nem mondható semmi.