Goában ha lehet halat eszek, mert tudom, hogy friss. Szinte állandóan látni
halászcsónakot a tengeren. Itt-ott látni halászhajót is, de csónakból több van.
Három-négy ember van bennük. Kettő evez, a többiek az óriási hálót dobják a
vízbe. Legtöbbjük hajnali háromkor kel, és négykor száll csónakba. Egy órát
eveznek , és aztán kivetik a hálót. Tíz óra fele jönnek vissza. A napi fogás
általában 10-15 kilónyi kicsi vagy közepes hal, amit elosztanak egymás között.
Tizenegy fele a feleségük már az út szélén árulja a friss halat. Mások később
hajóznak ki. Mivel azonban délutánra feltámad a szél, a hajnali csónakázás a
legkevésbé körülményes.
A csónakoknak általában vallásos neve van. A katolikusok szentekről nevezik
el őket. A lassú nyelvi váltás példája a Hollant falu kikötőjében egymás
mellett parkoló két csónak: az egyik portugálul St Anton, a másik angolul St
Anthony.
 |
| Ebből lesz majd a kókuszolaj |
Szállodámban mosatok. Ha reggel kilenc előtt leadom a ruhát, akkor a
mosóember elviszi, és estére mosva-vasalva hozza vissza. Az egész olyan olcsó,
hogy nem érdemes magamnak kézzel mosnom a fürdőszobában. A visszakapott
ruhadarabokon néha kis cérnaszálak vannak. A mosóember a különböző színekkel
azonosítja, hogy a sok vendég közül melyik ruha kié. Régebben kis falevelek
voltak a ruháim között. A cérna már modernizáció. A mosóemberek ruhamegjelölési
technikája legendás. Egy útikönyv szerint már bűnözőket is buktattak le a
módszerükkel.
No comments:
Post a Comment